Mikor ezt a műsort kitaláltam, az volt a címe: Csak én

 Egyszerre magabiztos és ijedt cím, de hát ilyen voltam az elmúlt év nagy veszteségei után. Magamra maradtam, egyedül kell továbbmennem, aztán majd kiderül, hogy mások is kíváncsiak-e arra, mit tudok csak én. Aztán telt az idő, jött a munka, a régi barátok, az új barátok, és a cím valahogy értelmetlenné vált. Nincs »csak én«, viszont vannak a szerzők, a társak, a dalok, a zene. A közönség. Így lett az új cím: Nem csak én. Aki akar, csatlakozzon, várjuk szeretettel.